ÉLETÜNK AZ ÜZENETÜNK

Balsai adományozás 2019.01.17-20

 

Immáron negyedik éve kelt útra az Alapvető Emberi Értékek Soproni Önzetlen Szolgálata Balsára a Nyíregyházától 35 km-re fekvő apró kis faluba, ahol a település apraja és nagyja idén is nagy szeretettel és örömmel fogadott bennünket.

A téli időjárás nem volt igazán kedvező a rengeteg adomány szállításához és a hosszú, 7-8 órás úthoz. A teherautó és utánfutója megpakolva rengeteg adománnyal: gyermek és felnőtt ruhákkal, cipőkkel, gyermekjátékokkal, tartós élelmiszerekkel, de szívünkben a szeretet mélységes erejével róttuk a kilométereket, míg estefelé megérkeztünk Balsára. Behajtottunk a faluba, az ismerős kis utcákon keresztül egészen a kultúrházig, ahol már gyülekeztek az asszonyok. Napokkal ezelőtt elkezdték fűteni a helyiséget és vártak bennünket, most pedig öleléseikkel fogadták jöttünket. Segítettek kipakolni: több tonna ruha, 220 kg zöldség, több száz kiló liszt, rizs, tészta, konzervek, száraz-zöldségek, száz liter olaj, 50 kg mangalica szalonna és rengeteg sütemény került ki a teherautóból a kultúrház egyszerű kis falai közé. Közben köszöntöttük a helyi görög-katolikus templom tisztelendőjét, Sereghy János atyát, akivel évek óta tartó kapcsolatban állunk, és a polgármester asszonyt, Somogyi Szilviát. Pár óra alatt közös erővel egységcsomagokra szortíroztuk az élelmiszereket, kikészítettük a gyerekeknek a játékokat, megterítve forró teát és süteményeket raktunk az asztalokra és vártuk a település rászoruló családjait.

Hamarosan megérkeztek és helyet foglaltak a széksorokon. Mint minden évben, szóban tolmácsoltam a soproni adományozó kedves emberek meleg szeretetét, amivel gyűjtöttek, sütöttek, vásároltak, hogy nehéz sorban élő embertársaiknak a lehető legnagyobb örömet szerezzék. Ilyenkor mindig igyekszem megtudni a falu legégetőbb problémáit, az emberek lelki gondjait és szavaimmal lelkesedést, motivációt ébresztek szívükben. Az együttérzés a szeretet legfelemelőbb értéke, általa emberek könnyei száradnak fel, a testvéri szeretet hatására a bánatos, keserű arcokon megjelenik a mosoly tündöklő fénye. Most is ez történt... Néhányuk szeméből örömkönnyek folytak. Megható volt ott állni előttük és érezni, ahogy a szeretetben összefonódik szívünk. Aztán a gyermekek végtelen örömlázzal válogattak a rengeteg játék közül, és örömmel konstatálták, hogy a kiválasztott játékok "örökre" az övék lehetnek.

Sütizés, teázás közben pedig átadtuk az élelmiszereket és megöleltünk mindenkit. Este még sokáig beszélgettünk mindenkivel és egyre világosabbá vált bennem, hogy az ebben a kicsiny faluban élő emberek egy szociálisan, intellektuálisan és érzelmileg zárt térben, zárt közösségben élnek. A legnagyobb úr a félelem, mely ólomnehézséggel nehezedik a hétköznapjaikra. Félnek kilépni e megszokott, jól ismert "biztonságból", bár érzik, hogy lehetőségeik korlátok közé feszülnek, és lépni, tenni kéne... De nem mernek. Félnek a kihívásoktól, félnek a kockázattól és leginkább a saját magukba vetett hit hiánya határolja el őket egy jobb élettől. Idén 4 napra terveztük látogatásunkat, hogy még mélyebben megismerhessük az ott élő emberek mindennapjait. A további napokon lelki segítséget nyújtottunk egyénileg és csoportos beszélgetések kerete között is, valamint 30 kisnyugdíjas otthonába látogattunk el személyesen és adtuk át az adománycsomagokat. Ilyenkor belecsöppentünk a kis parasztházak nyirkos falai közé, ahol pöttöm nénikék, törékeny bácsikák tengették napjaikat, környezetükben a legszükségesebb tárgyakkal. Ahogy beléptünk arcukra mosolyt festettek és sürögtek-forogtak. Tekintetükben ott ragyogott a hála, és az alázatos tiszteletük felénk. Megható volt megérinteni az öreg törékeny kis kezüket és átölelni őket. Kávét főztek, süteménnyel kínáltak, illetve tálcával nyújtottak át nekünk, csomagolva a hazafelé utunkra is. Nagyon vártak már bennünket. Volt, aki fodrászhoz szaladt előző nap, mondván: "így nem várhatom a soproniakat!" Csicseregtek, meséltek, sírtak bánattól, örömtől. Nehéz szívvel láttuk életkörülményeiket, és sokaknál a tehetetlenséget és a magányt.

Az utolsó napon búcsúbeszélgetésre hívtunk mindenkit a falu másik kulturális terébe a CSŰR-be. Végtelen lelki élménnyel lettünk gazdagabbak mindannyian. A kis falu lakosai általunk, mi pedig általuk. Felemelő volt látni, hogy az érkezésünkkor oly keserű tekintetek örömmel és boldogsággal ragyogtak vissza ránk. Az emberek lényéből sugárzott a nagyobb életerő, tenni akarás, hit, remény fénye...

Köszönet Mindannyiotoknak, Nektek, kik adtatok, és Nektek, akik fogadtatok!

 

2019. január

Márkus Barbara

a Soproni Önzetlen Szolgálat vezetője

 

E-mail értesítést kérek a rendezvény​ekről, programokról és kiadványaikról

 
 
 

FACEBOOK OLDALUNK
 
 

 
 
ALAPÍTVÁNYUNK BLOGJAI
EGY HELYEN
 
 
ADÓ 1 % FELAJÁNLÁSI LEHETŐSÉGE

Köszönjük, ha gondol ránk!

tovább

 
ADOMÁNYOK, FELAJÁNLÁSOK RÉSZÜNKRE!
Amennyiben támogatni szeretné tevékenységeinket, munkánkat megtudhatja a részleteket...
 

tovább

 
Az olvasósarok folyamatosan frissül
 
Az Olvasósarok oldal folyamatosan frissül. Ide kerülnek fel részletek Dörnyei Katalin könyveiből. Ezen kívül egyéb érdekességekből is ízelítőt kaphatunk.
 

tovább

 
Beszélgetések a kertben -videók


Kátai Piroska beszélget az Alapvető Emberi Értékekért Közhasznú alapítvány alapítóival: Dörnyei Katalinnal és férjével Lacival.
 

tovább

 
A környezet és természetvédelem, a környezettudatos és egészséges életmód és táplálkozás terjesztése céljából hoztuk létre a fonyódi ZÖLD KÖR klubot.
 

tovább