Kérdések és válaszok az Erkölcsről

Részlet: Dörnyei Katalin: Az Istentudás alapjai - Útmutató az Alapvető Emberi Értékek megértéséhez című két kötetes könyvéből

 

A kérdező Török Tünde (TT) a válaszokat adó Dörnyei Katalin (DK)
 

Mi is az az erkölcs, és mennyire szubjektív a megítélése, értelmezése?
 

D.K.: Röviden úgy lehetne megfogalmazni, hogy az erkölcs helyes cselekedetekben, tettekben kifejezett szeretet. „Tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled is tegyenek.”- mondta Jézus, amiben benne van a lényeg. Ez a spirituális megközelítés.
Kétféle erkölcs van. Az egyik az isteni erkölcs, amely egyetemes és alapvető. Az eszerinti életre az emberek közül kevesek képesek, hiszen aki idáig eljutott, az megszabadult a test- és érzéktudatosságától, vagyis mindenféle kötődéstől, vágytól, ragaszkodástól, ami miatt rendre elvétjük az erkölcsös utat. Aki az isteni erkölcs szerint tud cselekedni, az már érzi, tudja, éli, hogy minden, mindenki egy, hogy ő is Isten része, így ehhez méltó minden gondolata, cselekedete.

A másik a gyakorlati erkölcs, amely az ember múlékony kapcsolataira és világi tevékenységére vonatkozik. A cél az, hogy ez minél jobban közelítsen az isteni, vagyis egyetemes erkölcshöz. Az a feladatunk, hogy a spirituális úton egyesítsük a belső igazságon alapuló erkölcsöt és az egyéni szerepünkkel kapcsolatos erkölcsöt. Például azzal, hogy nem bántunk másokat, nem vagyunk fajgyűlölők, el tudunk fogadni, sőt, szeretni tudunk mindenkit. 

T.T.: Változnak-e, változhatnak-e különböző korokban az erkölcsök?

D.K.: Az isteni erkölcs változatlan marad. A gyakorlati erkölcs változott és változik folyamatosan a történelem során. Ez a változás mindig a „kor szellemétől” függ. A vallás és a kultúra határozza meg a különböző korokban ezeket az erkölcsi normákat.

T.T.: Belénk van-e kódolva valami iránymutatás az egyetemes jó erkölccsel kapcsolatban, vagy alapvetően a vallás és a kultúra elvárásai mentén tanuljuk meg, mi a jó?

D.K.: Az emberi értékek; az erkölcs (vagyis a helyes cselekedet), az igazság, a béke, szeretet, és az erőszak nélküliség, mind-mind isteni tulajdonságok. Mivel mindannyian Isten részei vagyunk, ezért ezek nekünk is alaptulajdonságaink, vagyis belénk vannak kódolva. Ezért mondják, hogy az emberi értékeket nem lehet tanítani, egy tanító dolga igazából az, hogy segítsen felszínre hozni ezeket az isteni tulajdonságokat.

Az emberi elme és az isteni tudás közötti kapocs a lelkiismeretünk. Ha arra hallgatunk, akkor tudjuk, hogy mi a jó és a rossz közötti különbség. Az a mondás, hogy „Hallgass a szívedre!”, tulajdonképpen annyit jelent, hogy halld meg a lelkiismereted szavát. Aki nem hallgat a szívére közülünk, annak marad a vallás és a kultúra.
Ezzel csak az a baj, hogy ekkor az ember egy másik ember elképzeléseit fogja követni a helyes életről, és nem a lelkiismeretét. Szerencsések azok, akiknek olyan tanítójuk akad, aki megtestesíti az Isteni Erkölcsöt. Szerintem csakis az ilyen tanítókat érdemes követni. Csakis az ilyen tanítók lehetnek a példaképeink. Ilyen tanítók például Jézus, és Sai Baba.